A Koto – Koto Is Still Alive egy olyan 12"-es megjelenés, amely szépen kapcsolja össze a klasszikus italo örökséget a 2000-es évek elejének trance-esebb, euro house-osabb megszólalásával. Már a cím is jelzi, hogy ez a lemez tudatosan épít a Koto-névhez kötődő hangulatra, miközben modernebb, klubosabb formában hozza vissza azt a dallamközpontú világot, ami miatt ez a projekt ennyire emlékezetes maradt.
Hangzásában ez a kiadvány a trance vinyl és az euro house határán mozog. A címadó Koto Still Alive hosszabb, 8 percnél is tovább építkező formában kap helyet, ami jól áll ennek a típusú anyagnak: van benne tér a fokozatos kibontakozásra, a dallami rétegek felépítésére és arra a futurisztikus, mégis könnyen befogadható hangulatra, ami a Koto névhez illik. Ettől ez az electronic vinyl record nem egyszerű nosztalgikus utalás, hanem önállóan is működő, kifejezetten korszakos 12" megjelenés.
A B oldal két trackje jól egészíti ki az A oldalt. A Koto Tribal Action direktebb, ritmikusabb irányt képvisel, míg a Visitors 2001 egy másik árnyalatot ad ugyanennek a világnak. Ettől a lemez nem egyetlen cím köré szerveződő maxi benyomását kelti, hanem rövid tracklistával is egységes, mégis változatos képet ad. Ez főleg azoknak lehet érdekes, akik szeretik az olyan kiadványokat, ahol a melodikus trance, az euro house és az italo örökség természetesen találkozik.
Hangulatában ez a lemez a 90-es évek vége és a 2000-es évek eleje közti átmeneti korszakot idézi, amikor az italo ihletésű elektronika sokszor modernebb trance-formába fordult át. Nem túl kemény, nem túl popos, inkább egy nyitottabb, dallamos, klubos megszólalás jellemzi. Emiatt azoknak ajánlható igazán, akik a klasszikus európai trance és euro house közti átjárásokat keresik, és szeretik azokat a bakeliteket, amelyek mögött egy ismert elektronikus örökség továbbírt változata áll.
Összességében a Koto – Koto Is Still Alive egy karakteres, időszakos lenyomatként is jól működő 12" maxi, amely a műfaj kedvelőinek és a klasszikus italo-elektronikus világ rajongóinak lehet jó választás. Olyan lemez, amely nem harsány eszközökkel hat, hanem a dallamosságával, a korszakérzetével és a jól eltalált hangulati arányaival marad emlékezetes.