Armin van Buuren – A vinylkorszaktól az A State of Trance világáig

Volt idő, amikor Armin van Buuren neve még nem fesztiválok óriáskivetítőin jelent meg. Nem kísérte több tízezres közönség, saját rádióstúdió vagy világméretű rendezvénysorozat. Egy-egy Cyber Records-logóval ellátott 12 colos lemez, promóciós példány vagy hosszú klubverzió vitte a zenéjét egyik DJ-pulttól a másikig.

A Blue Fear és a Communication mögött azonban már ott volt az a produceri gondolkodás, amely később a teljes pályáját meghatározta: fokozatos építkezés, felismerhető dallamok és a tánctér reakcióinak pontos ismerete.

Armin története ezért nem csupán egy sikeres DJ életrajza. Pályája azt is megmutatja, hogyan jutott el a trance a kilencvenes évek lemezboltjaiból és klubjaiból az internetes rádiózáson át a világméretű eseményekig. Közben megváltozott a technológia, a zene terjesztése és a közönség mérete, de az alapvető cél ugyanaz maradt: megtalálni azt a dallamot, amely egy egész táncteret képes magával vinni.

Amikor a trance még 12 colos lemezeken terjedt

Armin van Buuren a holland elektronikus zenei színtér egyik legfontosabb korszakában kezdett zenéket készíteni. Ugyanebben a közegben formálódott Ferry Corsten, Tiësto, Rank 1 és Vincent de Moor pályája is.

A kilencvenes évek második felében azonban még nem létezett egyetlen, világosan meghatározott „holland trance-hangzás”. A techno, a progressive house és a trance határai lazábbak voltak, a producerek pedig több alias és kiadó alatt próbálták ki az ötleteiket.

Arminra Jean-Michel Jarre elektronikus hangképei és Ben Liebrand holland DJ- és remixkultúrája is hatott. Miközben jogot tanult, klubokban játszott hosszú szetteket. Ezekben nem volt elég néhány ismert felvételt egymás után tenni: egy egész estét kellett ritmikailag és érzelmileg felépíteni.

Ez a tapasztalat a korai produkcióiban is hallható. A hosszú bevezetők elegendő helyet hagytak a keveréshez, a fő dallam pedig nem az első fél percben érkezett meg. A felvétel fokozatosan készítette elő a csúcspontot, a DJ pedig maga dönthette el, hogyan illeszti be a szett dramaturgiájába.

A korszak trance-lemezeinek jelentős része elsősorban nem rádióknak vagy otthoni lejátszási listáknak készült. A hosszú 12 colos verzió volt az alap, amelyet a klubokban teszteltek, promóként küldtek tovább, majd különböző országokban újabb kiadások és remixlemezek követtek.

Blue Fear – a korai Armin-hangzás

Az 1997-ben a Cyber Recordsnál megjelent Blue Fear Armin első meghatározó nemzetközi felvételei közé tartozik.

Hangzása még sötétebb és nyersebb annál az euforikus trance-nél, amellyel később a szélesebb közönség azonosította. A dallamkezelés azonban már itt felismerhető. A főtéma egyszerű, mégis kellően karakteres ahhoz, hogy egy hosszú klubverzió középpontjában működjön.

A Blue Fear azért különösen érdekes, mert egy átmeneti korszak dokumentuma. Már hallható benne a későbbi Armin-felvételekre jellemző érzelmi ív, de még közel áll a kilencvenes évek közepének keményebb és kevésbé csiszolt európai klubhangzásához.

Ekkor Armin még nem egy kész nemzetközi előadói márkaként jelent meg. Egy új holland producer volt, akinek a lemezeit DJ-k, lemezboltosok és importkiadásokon keresztül ismerte meg a közönség.

Vinylszempont

A Blue Fear több későbbi kiadást, változatot és feldolgozást is kapott. Vásárláskor ezért érdemes ellenőrizni a kiadót, a katalógusszámot, a tracklistát és a konkrét mix megnevezését. Ugyanaz a cím nem feltétlenül ugyanazt a hanganyagot takarja.

Communication – egy dallam, amely megnyitotta az utat

A következő nagy fordulópont az 1999-es Communication volt. Az eredeti holland megjelenés szintén a Cyber Recordshoz kapcsolódott, majd más országokban megjelent licencelt kiadások és későbbi változatok követték.

A felvétel ibizai klubtámogatást kapott, és megmutatta, hogy egy hosszú, instrumentális trance-szerzemény rádióbarát ének nélkül is képes szélesebb közönséget elérni.

A Communication nem sietteti a hatást. Dobokkal és basszussal teremti meg az alapot, majd fokozatosan engedi be a szintetizátorrétegeket. Mire a fő dallam teljes egészében megszólal, a hallgató és a tánctér már végigment az odavezető úton.

Ez a szerkezet 12 colos lemezen különösen jól működik. A DJ elegendő helyet kap a bekeveréshez, a visszafogottabb szakaszok pedig előkészítik a dallami csúcspontot. Nem véletlenül létezik a Communication több részből, remixből és későbbi újraértelmezésből álló kiadástörténete.

A felvétel nem egyszerűen ismertté tette Armin nevét. Megmutatta azt a produceri módszert is, amely később újra és újra visszatért a munkáiban: fokozatos feszültség, tiszta dallami identitás és jól időzített feloldás.

Rising Star – Armin felemelőbb zenei személyisége

Armin korai pályáját nem lehet kizárólag a saját neve alatt megjelent felvételekből megérteni. A korszak számos produceréhez hasonlóan külön aliasokat használt az eltérő zenei karakterek és együttműködések elkülönítésére.

A Rising Star név Armin felemelőbb, erősebben dallamközpontú trance-oldalát képviselte. A Touch Me a projekt egyik fontos korai kiadványa lett, később pedig több Armin-felvétel kapott Rising Star-remixet.

Ezek nem egyszerűen marketingcélból átnevezett változatok voltak. A Rising Star-mixek általában hosszabb íveket, lebegőbb harmóniákat és közvetlenebb euforikus csúcspontokat kaptak.

Jó példa erre a Justine Suissával készített Burned With Desire. Az eredeti dal Armin 2003-as 76 albumához kapcsolódott, a Rising Star-változat pedig erősebben vitte el a klasszikus vocal trance irányába.

A különböző projektnevek lehetőséget adtak arra, hogy Armin ugyanazt az alapötletet eltérő klubhelyzetekre formálja. Egy remix nem csupán gyorsabb vagy hosszabb változatot jelentett: más ritmikai hangsúlyt és eltérő érzelmi ívet is kaphatott.

Perpetuous Dreamer és a The Sound of Goodbye

A Perpetuous Dreamer projekt legismertebb felvétele, a The Sound of Goodbye az ezredforduló érzelmes vocal trance-hangzásának egyik fontos darabja.

A szám története jól példázza a korszak remixkultúráját. Ugyanaz az alapötlet több kiadáson, eltérő változatokban és különböző DJ-közönségekhez igazítva élhetett tovább. A Rising Star Mix különösen erősen kapcsolódott Armin dallamos trance-világához.

A vocal trance ekkor még nem feltétlenül jelentett rövid, rádiós szerkezetet. A vokál gyakran egy hosszú klubverzió részeként jelent meg: a felvezetés után érkezett, majd a leállás és a visszatérő ritmus közötti érzelmi kapcsolatot erősítette.

Ez a megközelítés később a Burned With Desire, a Shivers és más Armin-felvételek esetében is meghatározó lett.

Együttműködések Tiëstóval és Ferry Corstennel

A holland trance aranykora nem elszigetelten dolgozó producerekből állt. Az alkotók közös stúdióprojektekben, remixeken és új aliasok alatt találkoztak egymással.

Armin Tiëstóval több közös projektben is dolgozott. Az Alibi néven kiadott Eternity, illetve a Major League projekt abból az időszakból származik, amikor egyikük neve sem jelentette még automatikusan a nagyszínpados világsikert.

Az Alibi – Eternity különösen érdekes vinylkiadvány. Az Armind mellett Paul van Dyk Vandit kiadójához is kapcsolódott, ami jól mutatja, hogyan mozgott egy sikeres klubfelvétel a holland és német trance-színtér között.

Ferry Corstennel Armin a System F névhez kapcsolódó Exhale felvételen dolgozott együtt. A szerzemény két eltérő, mégis rokon produceri világ találkozása: Ferry közvetlenebb, nagyívű hangzása és Armin fokozatos, dallami építkezése egyszerre érezhető benne.

Ezek az együttműködések nem mellékes lábjegyzetek. Megmutatják, hogy a holland trance nem egyetlen producer találmánya volt, hanem alkotók, kiadók, remixerek és DJ-k egymásra épülő hálózatából alakult ki.

Tiësto – Magic Music és a holland trance története https://bakelitrecords.hu/tiesto-trancekorszaka-black-hole-magik-muzik
Ferry Corsten – System F, Gouryella és Veracocha https://bakelitrecords.hu/ferry-corsten-system-f-gouryella-veracocha

A State of Trance – rádióműsorból világméretű közösség

Az A State of Trance első adása 2001-ben indult. Kezdetben rendszeresen jelentkező rádióműsor volt, amelyben Armin bemutatta az általa fontosnak tartott új trance-felvételeket.

A műsor ereje azonban nem pusztán a tracklistában rejlett. A hallgatók hétről hétre ugyanahhoz a zenei közeghez térhettek vissza. Új producereket, remixeket és kiadókat ismerhettek meg, miközben Armin ízlése egyfajta szerkesztői szűrőként működött.

Ez a szerep különösen fontossá vált akkor, amikor az elektronikus zene kínálata egyre gyorsabban bővült. A lemezboltos ajánlás és a DJ-k promóciós lemeztáskája mellé megérkezett egy olyan műsor, amely rendszeresen válogatott a nemzetközi megjelenésekből.

Az internetes terjesztés idővel átlépte a holland rádiózás határait. Az ASOT olyan országokban is közös találkozási pontot teremtett, ahol a trance-rajongóknak nem volt saját országos műsoruk vagy erős klubhálózatuk.

Az epizódszámokhoz kapcsolódó jubileumok egyre nagyobb eseményekké váltak. A rádióadásból kiadó, válogatásalbumsorozat és nemzetközi rendezvénymárka nőtt ki. Az ASOT így nemcsak követte a trance történetét, hanem aktívan alakította is.

A műsor egyik legfontosabb teljesítménye a folytonosság. Ugyanaz a formátum kötötte össze a vinylkorszak hallgatóit a digitális letöltések, a streaming és a globális fesztiválok nemzedékével.

Armada Music – saját háttérország a trance számára

2003-ban Armin van Buuren, Maykel Piron és David Lewis megalapította az Armada Musicot. A név az alapítók keresztnevének első két betűjéből áll össze: AR–MA–DA.

A kiadó létrehozása jóval több volt annál, mint hogy Armin saját felvételei biztos megjelenési helyet kapjanak. Az Armada olyan szervezeti hátteret épített, amely kiadókat, producereket, rádiós tartalmakat, marketinget és nemzetközi terjesztést kapcsolt össze.

Ez éppen akkor vált különösen fontossá, amikor a zeneipar gyorsan átalakult. A vinyl egyeduralmát először a CD és a digitális letöltés, majd a streaming váltotta fel. Számos, kifejezetten 12 colos klubkiadásokra épülő kisebb label nehezen tudott alkalmazkodni ehhez.

Az Armada képes volt úgy belépni a digitális korszakba, hogy közben a trance korábbi katalógusa sem tűnt el teljesen. Klasszikus felvételek kaptak digitális újrakiadást, remastert, új remixet vagy későbbi vinylmegjelenést.

Gyűjtői szempontból ez egyszerre előny és kihívás. Ugyanaz a cím létezhet eredeti holland 12 colos kiadásként, területi licencként, repressként, újramaszterelt változatként és modern vinyl-összeállítás részeként.

Vásárláskor ezért mindig a konkrét kiadást kell ellenőrizni. Az első pressing történetileg érdekesebb lehet, de nem feltétlenül ez a legjobb állapotú, legjobban hozzáférhető vagy legpraktikusabb példány.

76, Shivers és az érzelmes trance

Armin 2003-as 76 albuma hosszabb formátumban foglalta össze addigi produceri világát. Az album címe egyrészt születési évére, másrészt a lemez játékidejére utalt.

A felvételek között szerepelt a Justine Suissával készített Burned With Desire, amely jól mutatta, hogyan lehet a vokált a trance hosszabb dramaturgiájába illeszteni. Az ének nem egyszerűen egy klubalapra került rá: a felvezetés, a leállás és a dallami csúcspont ugyanannak az érzelmi történetnek a része lett.

A 2005-ös Shivers tovább erősítette ezt az irányt. A Susana közreműködésével készült címadó felvétel azóta az ASOT-közösség egyik legtartósabb kedvencévé vált. Az A State of Trance hivatalos, közönségszavazással összeállított örökranglistáján is kiemelkedő helyet kapott.

A hosszabb klubverzióban különösen jól hallható, miért működik a dal. A felvétel időt hagy a vokál és a dallam kapcsolatának felépítésére, majd a visszatérő ritmus valódi feloldást ad. Egy rövid rádióverzió ugyanezt az ívet csak tömörítve képes megmutatni.

Imagine és a szélesebb közönség

A 2008-as Imagine album újabb lépést jelentett a trance szűkebb klubközegén túl. A Sharon den Adel közreműködésével készült In and Out of Love olyan hallgatókhoz is eljutott, akik korábban kevésbé követték a műfajt.

Ez a nyitás természetesen megoszthatta a régebbi rajongókat. A poposabb dalszerkezet és a szélesebb közönséghez szóló produkció távolabb került a Blue Fear sötétebb vagy a Communication hosszú, instrumentális világától.

Üzleti és kulturális szempontból azonban meghatározó lépés volt. Armin neve a klubokon és a trance-rádiókon túl is felismerhetővé vált, miközben az ASOT továbbra is teret adott a műfaj tradicionálisabb oldalának.

A 2013-as, Trevor Guthrie közreműködésével készült This Is What It Feels Like már egyértelmű crossoverfelvétel volt. A dal 2014-ben Grammy-jelölést kapott a legjobb dance/electronic felvétel kategóriájában.

Ez nem azt jelenti, hogy Armin korai hangzása változatlan maradt. Inkább azt mutatja, milyen messzire jutott el az a név, amely egykor holland 12 colos lemezeken kezdett terjedni.

Kilenc meghatározó Armin van Buuren-kapcsolódású vinylfelvétel

Armin van Buuren pályájának különböző korszakait nemcsak albumok, hanem önálló 12 colos kiadások, aliasok és más holland producerekkel közös projektek is kijelölik.

1. Armin van Buuren – Blue Fear (1997)

A korai, sötétebb Armin-hangzás egyik meghatározó dokumentuma. A Cyber Recordsnál megjelent felvételen már felismerhető a későbbi produkciókra jellemző dallamérzék, miközben a hangzás még közel áll a kilencvenes évek nyersebb európai trance-világához.

2. Armin van Buuren – Communication (1999)

A nemzetközi áttörés egyik kulcslemeze és a fokozatosan építkező instrumentális trance klasszikus példája. A hosszú változat elegendő időt hagy a DJ-nek a keverésre, miközben rétegenként vezeti el a táncteret a fő dallamig.

3. Rising Star – Touch Me (1999)

Armin dallamosabb és felemelőbb zenei személyiségének fontos korai kiadványa. A Rising Star név később több remixnél is visszatért, és önálló hangzásvilágot képviselt Armin katalógusán belül.

4. Alibi – Eternity (2000)

Armin van Buuren és Tiësto közös produkciója abból az időszakból, amikor a holland trance meghatározó alkotói még rendszeresen dolgoztak közös projektnevek alatt. A kiadvány az Armind mellett Paul van Dyk Vandit labeljéhez is kapcsolódott.

5. Perpetuous Dreamer – The Sound of Goodbye (2001)

Az érzelmes vocal trance és az ezredfordulós remixkultúra fontos darabja. A különböző változatok közül az Armin van Buuren’s Rising Star Mix különösen erősen kapcsolódik Armin felemelőbb trance-hangzásához.

6. System F feat. Armin van Buuren – Exhale (2001)

Ferry Corsten és Armin produceri világának találkozása. A felvételen Ferry nagyívű, közvetlenebb hangzása és Armin fokozatos dallami építkezése egyszerre érezhető.

7. Armin van Buuren feat. Justine Suissa – Burned With Desire (2003)

Armin vocal trance-korszakának egyik fontos felvétele. A dalhoz készült Rising Star-változat hosszabb, felemelőbb klubdramaturgiát adott az eredeti énekes kompozíciónak.

8. Armin van Buuren feat. Susana – Shivers (2005)

Armin egyik legismertebb énekes trance-felvétele, amelyben a vokál, a leállás és a dallami csúcspont egységes történetté áll össze. A hosszabb változat különösen jól mutatja, mennyit jelentett a klubokra szabott dramaturgia.

9. Armin van Buuren feat. Sharon den Adel – In and Out of Love (2008)

Fontos átmenet Armin klasszikus trance-közönsége és a szélesebb elektronikus poppiac között. A felvétel már közvetlenebb dalszerkezetet használt, miközben megőrzött több elemet Armin dallamközpontú világából.

Egyes felvételeknél az első holland kiadás, a promo és a szélesebb nemzetközi terjesztés eltérő évhez vagy kiadóhoz kapcsolódhat. Használt vinyl vásárlásakor ezért mindig a konkrét példány labelje, katalógusszáma, tracklistája, valamint Media- és Sleeve-állapotjelölése a mérvadó.

Miért fontos Armin szerepe évtizedekkel később is?

Armin van Buuren jelentőségét könnyű lenne díjakkal, helyezésekkel és közönségrekordokkal összefoglalni. Ezek azonban csak a pálya látható eredményei.

Hosszabb távú hatása három egymáshoz kapcsolódó szerepből áll.

Producerként olyan dallamos trance-lemezeket készített, amelyek még a vinylkorszak klubjaiban bizonyítottak. DJ-ként és rádiós szerkesztőként rendszeresen mutatott be új producereket, remixeket és kiadókat. Az Armada társalapítójaként pedig olyan infrastruktúra létrehozásában vett részt, amely a fizikai és a digitális korszakban egyaránt képes volt terjeszteni a műfaj zenéit.

Nem minden korszakát fogadta egyformán a régi trance-közönség, és ezt nem is érdemes elhallgatni. A poposabb, EDM-központú vagy fesztiválokra szabott felvételek távolabb kerültek a Blue Fear és a Communication világától.

Armin pályájának éppen az az egyik legérdekesebb vonása, hogy ezek az eltérő időszakok egyetlen, folyamatosan változó életmű részei. Miközben új közönségek felé nyitott, az ASOT-on és a klasszikusok rendszeres újrajátszásán keresztül továbbra is kapcsolatban maradt saját trance-múltjával.

A történet elején egy holland producer állt, aki hosszú 12 colos klubfelvételeket készített. Később ugyanez a név rádióműsort, lemezkiadót és világméretű eseménysorozatot kapcsolt össze.

A formátum, a technológia és a közönség mérete megváltozott, de az alapgondolat megmaradt: megtalálni azt a dallamot és azt a pillanatot, amely egyszerre képes megszólítani egy egész táncteret.

Fedezd fel a trance történetét bakeliten

Ha Armin van Buuren korai klubkorszakát, az Armada Music kiadványait vagy más klasszikus trance-felvételeket is meghallgatnál vinylen, nézz körül a Bakelit Records új és használt kínálatában.

A készlet folyamatosan változik, ezért vásárlás előtt mindig ellenőrizd a konkrét kiadást, remixet, tracklistát, valamint a Media és Sleeve állapotjelölését.

https://bakelitrecords.hu/

Te melyik Armin van Buuren-felvételt hallgatnád meg elsőként bakeliten: a Blue Feart, a Communicationt vagy a Shiverst?